A Pokoltanyai kúria 1991-ben került családunk tulajdonába. Régen sok család lakott itt, akik földműveléssel, állattartással foglakoztak. Nagy ünnepségek színhelye volt az úszómedencés, kápolnás bárói lak. Az aratások alkalmával nagy mulatságokat rendeztek itt, ilyenkor a bárónak búzából font koszorút és frissen sült kenyeret vittek ajándékba a helybeliek.

Aztán jött a háború és Léderer Bernát báró, a kúria és a vidék ura, elhagyta Magyarországot. A házból így 2 tantermes iskola lett, amit 1978-ban zártak be, miután a környező tanyaházakban élő családok a közeli faluba költöztek. Így a hajdan nyüzsgő, virágzó tanyavilág elcsendesedett és pusztulásnak indult. Ekkor jöttünk mi, a Dóra család!

Mikor először megláttuk a házat, azt hittük, a mesebeli Csipkerózsika kastélyára bukkantunk! Az egész épületet olyan sűrűn nőtte be a növényzet, hogy szinte a bejáratot sem találtuk meg. Hatalmas akácfák nőttek ki a padlóból az ablakon át.

Munkához láttunk, ami azóta is tart. Tataroztunk, felújítottunk, építettünk! Ez néhány évig csak a hétvégéken volt lehetséges, mert ekkor még Budapesten éltünk. De győzött a nyugalom szigetéhez való vonzódásunk, és a nyüzsgő, zajos, szmogos Pestet hátrahagyva végleg Pokoltanyára költöztünk. Fő tevékenységünk a lovagoltatás, állattartás, gyermektáborok szervezése és vendégfogadás lett.

Dóra Mariann